A szilentek kiszedésével kezdtem a műveletet. Nagyban támaszkodtam Gary Molitor irásaira: lengőkar szilentek, hátsó híd szilentek cseréje. A házilagos megoldáshoz a szükséges szerszámok elég olcsón beszerezhetők. Persze az alternativ lehetőség adott: elvisszük egy olyan műhelybe, ahol van mondjuk egy 20 tonnás prés és az megoldja a problémát. Én anyagi okokból inkább maradtam a házilagos megoldásnál.
Ez a művelet nem ment zökkenőmentesen, egy-két lépéshez nem árt egy kis segítség és van néhány trükk, ami nélkül nem boldogultam. Ezekért külön köszönet Urbinak!
Az előzőekben említett galvánhibák kijavítására és a felület jobb ellenállóképessége érdekeben a féknyergeket lealapoztam majd lefestettem. A kitakarás/ledugózás itt is fontos. Itt nem volt homokfújás, így használhattam parafadugót és egy kupakot. Az alapozó festés előtt - főleg a peremeknél - gondosan eltávolítottam a rozsdát, majd ecsettel lekentem RO55 nevű (világhírű...) rozsdamaróval. Az anyag megmarja és elszinezi a horganyt bár ez - tekintve, hogy utána festve lesz - nagyjából lényegtelen.
A hátsó fékek meglehetősen leharcolt állapotban voltak. Már szemrevételezéskor látszott, hogy a betétek nem egyformán koptak. Szétszereléskor kiderült, hogy mind a két féknél be voltak rohadva a nyereg vezetőpálcái. Satuban, franciakulccsal kellett ráfogni a megmozdításhoz és kiszedéshez. Csoda, hogy volt még fékhatás...
